Az, hogy valaki optimista vagy pesszimista elég sok dolog befolyásolja. A személyiségjegyek, az örökölt tulajdonságok, valamint az életünk során felépülő énképünk mind a saját hitrendszer részét képezik. Ellentétben a vallással ezt nem tanuljuk, vagy erőltetik ránk, hanem egyszerűen a részünk. Kellő önismerettel és tudatos formálás mentén elérhetjük, hogy megváltozzon egy jó irányba. De miért van erre szükség? A hitrendszer megkönnyítheti életünket és képessé tehet bennünket arra, hogy valóban boldogan éljünk, de ennek az ellentéte az igazi nyomorúság receptje is lehet.
Az, aki például egy alkoholista családban nő fel két utat követhet. az egyik, hogy Ő maga is ugyanolyanná válik, mint a szülei, választ magának egy iszákos társat, aki mellett elszenvedi az életet, hiszen ebben élt mindig és úgy látja a hitrendszere szerint, hogy ez csak így működhet. A másik pedig, amikor megtapasztalva ezt úgy dönt, hogy bármi mást csak azt nem akarja újból átélni. Mindkét esetben a bennünket ért hatások mentén alakul ki egy cselekedet-, döntésforma, ami meghatározz a jövőnket. A hitrendszer tehát lehet az ellenségünk vagy a barátunk. Bárhogyan is történik először muszáj magunkban tudatosítanunk, hogy van több annál, mint amit a hitrendszer mentén el tudunk képzelni. A változás az élet része és sok jót rejthet magába, csak tudnunk kell rugalmasan hozzáállni a dolgokhoz. A hitrendszer velünk együtt formálódhat és alakulhat, nem egy megkeményedett burok, ami körül vesz bennünket. Ahhoz viszont, hogy ez így működjön, nyitott szível és elmével kell élnünk. Vessük bele magunkat a csodákba.